Meglepő, de korántsem újkeletű dolog különféle ragasztóanyagokat alkalmazni az építkezés vagy lakásfelújítás során. A ragasztó többezer éves múltra tekint vissza, sokak szerint a tojásfehérje lehetett az első anyag, amit ragasztásra használt az ember, majd ezt követte a viasz. Persze ezek egyike sem olyan erősségű, hogy az otthonunk bármely pontján használhatnánk, de a tudománynak köszönhetően komoly fejlődésen ment keresztül a technika és ma már szinte mindenre kínál megoldást annak ellenére, hogy igazán csak a műanyag megjelenésével tört be a köztudatba.
Az igazi áttörést a szintetikus anyagok alkalmazása hozta meg a ragasztó fajták számára, ilyen például a fenol-formaldehid gyanta, amelyet az első ipari ragasztók alapanyagaként tartunk számon. Elsőkörben faragasztásra használták csupán, azonban később fémeknél is bevetették, így a repülőgépgyártásban is szerepet kapott. A szintetikus anyagok fejlődése idővel lehetővé tette, hogy ne csak az azonos anyagok, de különböző típusok is egyesíthetők legyenek. A ragasztók egyszerű és költséghatékony megoldásként az élet szinte minden területén helyet kaptak, és előszeretettel használjuk a legkisebb dolgok ragasztásától egészen az építőiparig mindenhol.
Miben különböznek az egyes ragasztóanyagok?
A ragasztókat a fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján különféle csoportokba soroljuk. Az egyik ilyen csoport, amelyekhez használatához valamiféle oldószer szükséges. Tehát a végleges állapotában vásároljuk meg és ahhoz, hogy fel tudjuk kenni a ragasztandó felületre vízzel, hővel vagy egyéb oldószerrel kell kevernünk, ami folyékonnyá, kenhető állapotúvá teszi, majd a későbbi kipárolgás miatt újra visszakapja a végső állapotát, immár a megragasztandó felületen, ahol ezzel a folyamattal megtörténik a kötés. A másik csoport, amikor kémiai reakció útján valósul meg ugyanez.
A legismertebb ragasztó fajták
- Természetes alapú ragasztók
Ahogy a neve is mutatja természetes alapokon kinyert anyagokról van szó, melyek a növény-, és állatvilág termékei. Ezek többnyire egyes fák nedveként, vagy termésekből kinyert anyagokként érhetők el, viszont önmagukban nem használhatók ragasztástechnikai célokra. Különféle anyagokkal kombinálva alkalmassá tehetők ragasztásra, azonban így sem lesz nagy ereje.
- Ásványi eredetű ragasztók
Az ásványi eredetű ragasztók hosszabb száradási idővel rendelkeznek, ennek ellenére pótolhatatlan anyagok az építőipar számára, hiszen olyan keverékeket sorolunk ide, mint a bitumen vagy a cement. De ide tartoznak az üveg-, és a kerámiaragasztók is. Legismertebb ilyen típus a vízüveg, aminek a többihez képest magasabb a kezdeti tapadása, azonban száradás után törékeny és vízérzékeny lesz.
- Szintetikus ragasztók
Tucatnyi típusú szintetikus ragasztót gyártanak manapság azonban nem mindegyik tesz eleget az elvárásoknak. Egyes típusok viszont jóval magasabb hatással bírnak, mint bármely más ragasztó fajta. Komoly fizikai és kémiai kísérleteken mennek keresztül, minek során különféle specifikációt is kapnak.
- Tömítőanyagok
Fő feladatunk ugyan nem a ragasztás azonban mégis ide kell sorolnunk őket, hiszen amellett, hogy tökéletes hézagkitöltők, és javítóanyagok, a ragasztásban is úttörő szerepet vállaltak a leginkább szilikon alapú tömítőanyagok. Univerzális, és vízzáró hatásuk miatt közkedvelt elemei az építőiparnak.
Mi alapján válasszunk ragasztót?
Meg kell nézni, hogy milyen felületen szeretnék használni, milyen strapabírásra lesz szüksége a ragasztónak. Figyelembe kell venni az időjárási körülményeket, illetve a ragasztó száradás utáni rugalmasságát, és a száradás utáni zsugorodás mértékét. És persze nem elhanyagolható az esztétika sem, ha olyan helyre kerül, ami később szem előtt lesz akkor ügyeljünk arra, hogy vagy festhető legyen, vagy kellően diszkrét legyen a megjelenése. A Sikaflex®-112 Crystal Clear tubusos ragasztó termékek víztiszta száradásuk, és hatalmas erejük miatt igen közkedveltek, mind az otthoni, mind ipari felhasználásban. Könnyű kezelhetősége pedig csak még szerethetőbbé teszi.