A hőátbocsátási tényező a szerkezet hőtechnikai minőségének fontos, de nem az egyetlen meghatározó tényezője. Az épületszerkezetek többségének mindkét oldala levegővel érintkezik, a léghőmérsékletek különbözősége esetén a hőáram levegőből indul és levegőbe érkezik, nagysága tehát nemcsak a szerkezet vezetési tulajdonságaitól, hanem a felületeken lejátszódó hőátadástól is függ. A szerkezet hőátbocsátási tényezője, a szerkezetekkel érintkező közegek hőmérsékleteinek egységnyi különbsége mellett egységnyi idő alatt az egységnyi homlokfelületen áthaladó hőáram. Azt a teljes hőmennyiséget adja meg, amely az épületszerkezet egyik oldalánál lévő levegőtől a másik oldalon levő levegőbe átjut. A hőátbocsátás a testeken belüli hővezetésnek és a mindkét oldali felületi hőátadásoknak az összege.
Hőátbocsátási tényező: jele: U { W/m2K (watt per négyzetméter-kelvin}
Hőátbocsátási tényező, követelményértékek
Épülethatároló szerkezet A hőátbocsátási tényező követelményértéke U (W/m2K)
- Külső fal 0,45
- Lapostető 0,25
- Padlásfödém 0,30
- Fűtött tetőteret határoló szerkezetek 0,25
- Alsó zárófödém árkád felett 0,25
- Alsó zárófödém fűtetlen pince felett 0,50
- Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel) 1,60
- Homlokzati üvegezett nyílászáró (fém keretszerkezettel) 2,00
- Homlokzati üvegfal 1,50
- Tetőfelülvilágító 2,50
- Tetősíkablak 1,70
- Homlokzati üvegezetlen kapu 3,00
- Homlokzati, vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó 1,80
- Fűtött és fűtetlen terek közötti fal 0,50
- Szomszédos fűtött épületek közötti fal 1,50
- Talajjal érintkező fal 0 és -1 m között 0,45
- Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles 0,50