- Kultúra

Egy kiáltás képei – Megjelent Gátfalvi István fotográfus, író kötete

Gátfalvi István fotóit és írásait bemutató kötet jelent meg Egy kiáltás képei címmel a Kulturtéka Kiadó gondozásában.

A fotókon egyebek mellett utak és omladozó ház, az Erzsébet híd, robogó tehervagon és behavazott kerti bútorok láthatók. “Ezek a képek nem a digitális képcsinálás termékei, amelyeket a Photoshop játékosan átigazít. Nem! Ezek a fotográfiák a vegyszerekkel terhes levegőjű sötétkamrában születtek, az optika és a kémia titokzatos nászában vajúdtak. Itt még nem a megapixelek jellemzik a képet, hanem a finom és durva raszter, az alapanyagok, a mélységélesség és a kotyvasztott vegyszerekben eltöltött idők adják a fotográfia alkímiáját. A negatívokra felfeszített idő engedelmessé válik a nagyítógép alatt és megadja magát a vegyszeres tálban. De mára a fotografálás izgalmas, fáradságos és bódító érzéséből csak az exponálás kétes öröme maradt” – olvashatók Gátfalvi István gondolatai a kötetben.

Szól egy vers a nővéreinek, az “Édesnek” és René Clairnek, valamint e könyvben is szerepel az általa a mai napig meghatározónak érzett novellája. Az egyes egységek – Hommage á Bolyai János, On The Road, Útfélen, Útravaló – elején Allen Ginsberg, Lao-Ce és Szervác József idézetei szerepelnek.

Tamási Orosz János a könyv előszavában úgy vélekedik, hogy Gátfalvi Istvánnak mindenből a legrosszabb jutott. “Hát hogyne készíthette volna el éppen ő arról a néhány évtizedről a legjobb képeket? Mert mindig a legrosszabb szögben van a legtöbb lehetőség” – fogalmazott.

A kötet Zalán Tibor gondolatait is idézi, aki 1986-ban azt írta Gátfalviról: az út metaforáját találta fel önmaga számára, hogy Bolyait méltón megidézze. Érdeklődésének középpontjában a geometria bölcs személytelensége áll, fontos és bátor mozzanat, hogy nem akar az alkalom ürügyén félrebeszélni.

“Elindulni, megérkezni. Ez a dolgok rendje. Elindulni jó, megérkezni még jobb. Ki gyalog, ki vonaton, esetleg gépkocsival. Iskolák, házasságok, gyerekek, hosszú évek az esztergapad mellett, és a volán mögött, fotók, szerelmek, kapcsolódó majd szétváló sorsok. És a magyar nyelv szókészlete. Ennyi a poggyász. Megérkezni jó, de már tudja az ember, hogy újra indulnia kell. Megérkezni jó, de már tudja az ember, hogy újra indulni kell” – írja a szerző a kiadvány utolsó oldalán.

Gátfalvi István 1951-ben született Budapesten. Üzemi lapokban jelentek meg először fotói és fotóriportjai, majd a Mai Magazin közölte felvételeit. 1985 decemberében a Fiatal Művészek Klubjában kiállítást rendeztek fotográfiáiból, az IKIN szervezésében. A Csepeli Olvasó Munkásklub Együtt című antológiájában már verseivel szerepel, 1986-ban a Rakéta Regénytár közölte ebben a kötetben is olvasható, s általa a mai napig meghatározónak érzett novelláját. A Krúdy Gyula Kör Elkísérnek a csillagok című antológiájában ismét versei szerepeltek, az ef-Lapok, majd az Unio folyamatosan közölte fotóit és írásait. Jelenleg Mezőhegyesen él.

forrás MTI